Olvastam is, hallottam is és tapasztaltam is, hogy túl sokszor mondjuk ki a "nem" szót, főleg ha a gyermekeinket szeretnénk jól nevelni. Ne csináld ezt! vagy ne csináld azt! -, ezek olyan visszahúzóerővel bíró szavak, mondatok, amiket máris száműznünk kellene a szótárunkból. Az ember fia egyszerűen lusta szerintem, jómagamat is beleértve, hogy másképp fogalmazzon, nem erőltetjük meg magunkat "feleslegesen".
Ha a gyermekeinkről van szó, különösen oda kell figyelnünk, hogy mikor mit is mondunk, mi szalad ki a szánkon véletlenül. A gyermek mindent megjegyez, ismétli, ismételgeti amiket hallott, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nem bírunk már vele, nem tudjuk már jól nevelni, mert valamikor valamit elmulasztottunk. Elmulasztottuk például azt egykor, még amikor kisgyermek volt, hogy szépen és biztatóan beszéljünk vele, túl sokszor fenyítettük meg őt szóval vagy másképpen. De a felnőtteknél sincs ez különben. Ha valakivel csak a negatív tapasztalataidat osztod meg, nem fognak másként nézni rád, mint egy pesszimista, negatív beállítottságú emberre. Túl sokat panaszkodunk egyébként is, még önmagunknak is.
Olvastam és hallottam is, hogy az "igen" szót sokkal kevesebbszer használjuk, mint a "nem" szót. Én főleg ilyen vagyok, és voltam. Egy depressziós ember igencsak össze kell hogy szedje magát, ha rózsaszínben szeretné látni a világot. Nem könnyű feladat, megbirkóztam vele én is nagyon-nagyon sokszor életemben. Amikor nincs jó kedved, valószínű, hogy nem fogod észrevenni, hogy épp egy jó napot csíptél el az életedben, inkább látod borúsan a helyzetedet. Ha utánanézel a statisztikáknak, te is láthatod, meg fogod látni, hogy mennyire negatívan vagyunk beállítódva. Én egyébként nagyon jó hangulatban szoktam lenni, de amikor elfog a kínzó betegségem, akkor egyszerre átváltok az ellenkező végletbe és a kis kuckómban kötök ki, ahol majd meg kell beszélnem önmagammal, hogy mi a csuda okozta a borúlátásomat éppen. Mégis! Azt kell, hogy mondjuk minden egyes pillanatban, hogy - Az élet szép! :) Már csak azért is, hogy elfeledjünk mindenféle rossz dolgot az életünkből, és jobb színben lássuk a világot a következő percben.
A negatív csengésű szaval olyanok szerintem, mint az árnyékok, követnek minket és nem tudjuk lerázni magunkról őket, velünk vannak mindig, pont úgy, ahogy az árnyékunk követ minket, nem tudunk tőle megszabadulni, hiába is szeretnénk. A pozitív csengésű szavak viszont olyanok, mint a szivárvány, amit mindig is szívesen látunk amikor esik az eső és éppen süt a nap. :) Gondolj mindig erre, ha valami rossz dolog van az életedben. Nem érdemes marcangolnod magad, mert nemcsak önmagadnak ártasz ezzel, mások napját is tönkreteheted, ha nem figyelsz arra, mit is mondasz éppen. Érdemes ezen elgondolkodni, sok-sok félreértéstől kíméled meg magad, és a jó hangulatodat és a jókedvedet is csakis így tudod fenntartani. Én egyébként nem szeretem a statisztikákat, de ebben az esetben kivételt tettem, mert igaznak hiszem, és az én saját tapasztalatom is az, hogy nagyon könnyelműen bánunk a negatív hangzású szavakkal. Nem is gondolunk bele sokszor, hogy amit már kimondtunk, annak mi lehet esetleg a következménye. Igen! Gondolkodni kell mielőtt beszélünk, mielőtt megfenyítenénk a gyermekeinket feleslegesen, mielőtt még nagyobb bajt nem csinálunk. Minél hamarabb változtatunk, annál szebb és jobb életet élhetünk. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
ui.: van egy ilyen játék = Fekete-fehér-igen-nem. (nem volt szabad ezeket a szavakat kimondani, nem volt szabad így válaszolni a kérdésekre). Elevenítsd fel ezt a játékot!) :)
Utolsó kommentek